EJC 2009 – Vitoria/Gasteiz
Élménybeszámoló


Röviden összefoglalva, a 2009-es EJC hatalmas élmény volt, minden szempontból. Első külföldi convention-öm lévén rengeteg új impulzus és hatás ért, ebben a környezetben akár több hónapot is eltöltöttem volna, még akkor is lett volna mit tanulmányozni, és ötleteket meríteni. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a 7 nap alatt 8 teljes oldalt írtam tele új trükk-ötletekkel illetve irányelvekkel, amelyek elsősorban nem is közvetlenül a pályázatommal kapcsolatosak, de teljesen új perspektívákat nyitott meg számomra a zsonglőrködés terén, és remélem, hogy valamilyen módon sikerül az itthoni zsonglőréletbe importálnom ezeket a hatásokat.

Három olyan különösen jelentős hatás ért, amelyről részletesebben szeretnék írni:

1) Lauge Benjaminsennel való munka és barátság
Piruettel kapcsolatos ismereteimet az első pár napban nem sikerült túlságosan bővítenem, pusztán a legjobb zsonglőrök technikájának megfigyelésére szorítokozott ez irányú kutatásom. Pár beszélgetést folytattam spanyol, illetve francia zsonglőrökkel, akik jelezték felém, hogy igény van a piruette helyes technikájának oktatására. Ezt a hitemet tovább erősítette az a tény, amit egyik nap a workshop-táblán láttam meg. Volt ott ugyanis egy kartonlap, ahova mindenki felírhatta, hogy milyen workshopot látna szívesen, és már a 2. nap felkerült rá a piruette iránti igény. Hétfőn aztán nagy változás állt be, megérkezett a 16 éves dán forgó géniusz, Lauge Benjaminsen. Az első pár órában annyira elfoglalt volt, hogy nem volt képem odamenni hozzá, mikor olyan emberek mentek oda hozzá gratulálni/beszélgetni, mint Ori Roth, Wes Peden, Falco Scheffler. De még aznap odamentem hozzá és bemutatkoztam (előtte pár nappal már váltottunk néhány e-mailt, és rendkívül segítőkésznek tűnt), ismertettem a terveimet, miszerint vele közösen tartanám a workshopom. Féltem, hogy ez így elég bátor kérés a világ leggyorsabb piruetteséhez, de egy próbát gondoltam megér. És megérte. Legnagyobb meglepetésemre abszolút lelkesen vállalkozott rá, így meg is beszéltük, hogy majd előtte való nap megtárgyaljuk a részleteket. Azonban nem kellett addig várnom, hogy beszéljek vele, következő nap is odamentem hozzá, elsősorban csodálni a zsonglőrködését, illetve közösen gyakorolni pár trükköt. Vicces, vagy inkább megdöbbentő momentum volt, mikor mondtam neki, hogy dobjon fel 3 labdát, addig én kettőt beleteszek a kezébe, forduljon egyet, és folytassa 5-tel. Fel is dobta a 3-at, és beltettem a 2-t a kezébe, erre fordult 2 teljes fordulatot(!), és folytatta 5-tel. Szerdán úgy volt, hogy feliratjuk a workshopunkat csütörtökre, azonban 18:30-ra értünk oda, és 18:00-ig lehetett feliratni. Így ez a következő napra maradt. Ahogy felkeltem első utam oda vezetett, és este 6-ra felírattam a workshopot. Addig lementem a gyakorlóterembe, ahol szerencsére ott volt Lauge is, így gyakorlás közben meg tudtuk beszélni a workshop pontos tematikáját, és struktúráját. Nagyon könnyen ment, annak ellenére, hogy egyikünk se profi angolból, kíválóan megértettük egymást, és közben még nagyon jól szórakoztunk is. 6-kor átmentünk a workshop helyére (European Hall), ahol kiderült, hogy ott is fel kellett volna íratni külön a workshopot, de kibuliztuk, és megtarthattuk. Apró gondot jelentett, hogy a szomszédos teremben Marco Paoletti tartott 5 labdás workshopot, ami alaposan meghatározta a workshopunk létszámát. Kb. 5-6-an voltak, de ők rendesen végig is csinálták, és látni lehetett rajtuk az elszántságot. A tippjeink hasznosnak bizonyultak, és rendkívül sokat fejlődtek mindannyian, többségük angol volt, illetve egy német, valamint egy portugál. Nyelvtani korlátba nem ütközött a workshop, zökkenőmentesen zajlott le. Laugéval a további napokban is sok időt töltöttünk együtt, felajánlottam neki a gyomaendrődi találkozón való fellépés lehetőségét, amit azt mondta átgondol, és komolyan gondolkozik rajta, hogy eljöjjön. Nagyban tudná emelni a conventionünk színvonalát.

2) Ori Roth 4 labdás workshopja
Orival már a convention kezdetétől fogva sokat beszélgettem, részben zsonglőrködésről, részben személyes témákról. Kérdezgetett a magyarokról, többüknek üdvözletét küldte, megdöbbentő volt, hogy milyen memóriája van, nagyon sok zsonglőrt megjegyzett a magyar conventionről. Mutogattunk egymásnak (pontosabban leginkább ő nekem) új 3-4-5-6 labdás trükköket. A csúcspont azonban a keddi workshopja volt a tornateremben. Az éppen ott edző kb.150 zsonglőrből úgy 100 azonnal odatódult, ahogy meglátta, hogy Ori workshopot tart. Gyakorlatilag nem volt helye az embernek gyakorolni a trükköket amiket megmutatott. Egyedül a memóriámra hagyatkozhattam, próbáltam megjegyezni, majd lejegyezni őket (a noteszomat aznap fent hagytam a sátorban). A magyar conventionön már megmutatott egy párat ezekből a trükkökből, de a többségén látszódott, hogy abszolút új, és innovatív. Hihetetlen, hogy csak gondolkoznia kell pár percet, és egy teljesen új irányvonalat hoz létre, az 534-es siteswapnak pl. több tucat változatát mutatta meg, anélkül hogy meguntuk volna. Ori egyértelműen kinőtt a 3 labdás zseni szerepéből, és már a body throwk koronázatlan királyának címét érdemli meg. Hatalmas megtiszteltetés, hogy ismerhetem.
3) Wes Peden és Patrik Elmnert gálaelőadása
Az EJC-n július 5-étől kezdve minden nap volt gálaelőadás, változó színvonallal. Voltak jobbak, rosszabbak, volt olyan is, ami egyértelműen jobb volt az utolsó napi, „nagy” gálánál. Wes Pedenék előadását is ide sorolnám. Eszközök, showelemek, és színek tekintetében abszolúte a minimalitásra törekedtek; kevés fényeffekt, tiszta fehér, klasszikus zsonglőreszközök (buzogány, karika, labda). Nem is részletezném magát az előadást, mert ezt szavakban leírni képtelenség, egyértelmű, hogy ők egy teljesen más színvonalat képviselnek, mint amit nap, mint nap a gyakorlóteremben láthattam (pedig ott is alap volt a 7 labda és az 5 buzogány). Mozgásukkal az egész színpadot bejátszották, és a technikai tudást nagyon szépen ötvözték táncmozdulatokkal, manipulációval. Az előadás után 1 nappal alkalmam nyílt testközelből megfigyelni őket, ugyanis mellettem gyakoroltak a teremben. Wes Peden pl. olyan trükköt gyakorolt, hogy 5 buzogányból 3-at feldob, bukfencezik egyet, és folytatja 5-tel. Egymásnak szórtak hátra 5 illetve 6 buzogány piruettek közben, és 13 buzogányt passzoltak. Őket több napig is el tudnám nézni folyamatosan. Szintén géniuszi kategória.
A spanyol szervezés hagyott kívánnivalókat maga után, például a tusolóban csak hideg víz folyt, a büfékben a kaják csak spanyolul voltak kiírva (az árukról meg ne is beszéljünk), a legközelebbi bolt úgy 10-15 percre volt gyalog, a számítógépekhez gyakran nehéz volt odajutni, stb.
Összességében azonban életem egyik legnagyobb élménye volt, rengeteg ismerettséget sikerült kötnöm zsonglőrökkel a világ minden tájáról (Chile, Kanada, Spanyolország, Franciaország, Belgium, Dánia, Norvégia, Anglia, Németország), csak remélni tudom, hogy jövőre is kijutok erre a rendezvényre.

Gyimóthi László (python)