Ejc’09 – Vitoria-Gasteiz beszámoló

Mint első Európai Zsonglőrtalálkozómról, elég sok pozitiv tapasztalattal tértem vissza. Nagyon jó közeg volt tanulásra és gyakorlásra. Elég sok új dolgot tapasztaltam meg, és a már ismertekhez is tudtam tanulni, kiegészíteni.
Találkoztam végre sok zsonglőrrel poissal, kikkel már régóta szerettem volna. Nick Woolsey, AlienJon, Cyrille, és G. Ebből a listából csak G lóg ki- pozitívan, mert őt nem nagyon ismertem eddig, hogy mit csinál. Többieknek ismertem stílusát, erősségeiket, és ezért mikor megláttam tőle, hogy miket alkot...ő került legelölre a képzeletbeli listán.
Félelmetes síkváltásokat eszközöl, sokszor az ember még nem is fogta fel, hogy síkot váltott, de már egy harmadikban van. Az elve egyszerű, hogy mikor a poi egy pillanatnyi nyugalmi állapotba kerül (bármilyen irányba kiszúrás), akkor onnan nem kötelező ugyanabban a síkban továbbvinni, hanem lehet váltani 90°-t (vagy bármennyit). Zseniálisan egyszerű, és piszok nehéz megtanulni az összeset.
AlienJon-nal beszélgettem még többet. Igazi „kocka”, eléggé beleásta magát a síkok és pörgetések rejtelmeibe. Sok érdekességet hallottam tőle, mikor technikákat magyarázott el, mert más eszközök technikáját vette alapul sokszor.
Sajnos pár zsonglőrrel nem tudtam találkozni, kikkel szerettem volna még, mert nem voltak ott. Vagy nagyon elbújtak az egyébként nem nagy, csak egységtelen területen. Europe Hallba – ahol elég sok workshop-t tartottak – nem jutottam el egyszer sem, mert bőven volt elfoglaltság a fő helyszínen is.

Főleg poi workshopokon vettem részt, nem volt belőle szűkölködés. Poi és sík manipuláció, negatív síkok, kontaktpoi, és még tovább. Napi 5-6 óra poi workshop után mondjuk, már néha nehezemre esett elmenni egy esetleges következőre.

Gálák után általában mentem is a 24 órás gym-be, ahol az aznap tanultakat gyakoroltam inkább, és írtam át a jegyzeteket emberi formába és egészítettem ki őket.
Apropó gálák... Számomra meglepő módon minden este volt gála, bár ez szerintem a minőség rovására is ment, mert nem egy közülük, színvonalasabb volt, mint a főgála (speaker tekintetében főleg).
Ezektől – és az ezekutáni mindennapos több órás open-stage-től – már túlcsordultam az előadásokból, és már-már fásultan mentem el a gálákra a vége fele.
De mindenképpen megérte elmenni, mert elég sok értékes előadást láttam, például Florent Lestage Franciaországból, aki egy buzogányos számot adott elő, amibe egy sétapálcás rutint épített bele. Hihetetlen sima és laza elkapások a sétapálcával, érdekes rutin, és nagyon jó zeneválasztás.


Pénteken végre láthattam Matthias előadását, amiből már pár részletet láttam, de egyben még nem. Azonkívül, hogy a nagysátorban volt, kora délután, tűző napon, és szauna volt benn, nagyon élveztem. Őt nem kell bemutatni.

Jeanine előadása lenyűgözött a végső gálashow-n. Láttam már videón a Ball-Dance-t, de az nem tudja visszaadni az elő látványt. Letisztult rutin, erős jelenlét a színpadon, és emellé erős technika. Nagyon szép volt.

Lorenzo-t nem láttam soha, és nem is hallottam róla az előadásáig, de egyszerűen zseniális volt. Nagyon jó karakter, jó reakciók a közönségre és a rontásokra is. Szinte vártam, hogy rontson valamit, mert szinte beleillesztette az előadásába egy geggel. Sajnos a gálák után már egy open-stage-re se voltam képes elmenni, mert már nem tudtam volna befogadni annyi előadást. Félek is, hogy lemaradtam pár zseniális darabról. Mindent összevetve nagyon jónak éreztem az idei EJC-t, bár többek elmondása alapján gyengébb volt, mint az utóbbi pár évben. Így legalább a következőt erősebbnek fogom érezni.
Köszönöm a lehetőséget a kijutásra.