Imádom a péntek délutánokat. Persze ezzel mindenki így van, de nálunk különleges
esemény ez. Szerencsére hamar végzünk a suliban, utána pedig nyomás a veszprémi
főutcára, és indulhat a kalapozás. Hatan-heten diabolozunk, esetleg poizunk, vagy
néha ördögbottal is frissítünk. A járókelők általában jól megnéznek bennünket,
páran viszont kipróbálják az eszközeinket. A legutóbbi péntek egészen különösön
alakult, a VEDIÖK-kel (Veszprémi Diák Önkormányzat) kitelepültük egy szökőkút
mellé, sátrat állítottunk, és megállás nélkül folyt a twister-ezés, marokkózás,
vizes-fröcskölés, na és természetesen a zsonglőrködés. Az akkor bámészkodókkal
készítettem ezt a színes-képes, vidám és néhol komoly interjúsorozatot.

Először is mindenképpen arra voltam kíváncsi, hogy szerintük min ügyködhet a fura
társaság kötelekkel, zsinórokkal és botokkal. Az eltévedteket felhomályosítottam a
zsonglőr lét lényegéről, és megtudakoltam, hogy mennyire tartják érdekesnek a
produkciókat vásárokon, cirkuszban, vagy akár csak a parkban. A "tüzezésről"
is kérdeztem őket, és a veszélyességéről. Az ötödik kérdés előre tekintet: Van
jövője a most kezdő-haladó fiatal zsonglőröknek itthon, vagy akár a nemzetközi
porondon? A komolyba nyúló téma után visszatértem az igazi utca-hangulatra, vagyis
a kalapozókra, és arra, hogy aki megteheti, dob-e nekik aprót. Utolsó kérdésem
pedig az eszközeinkre vonatkozott: ki mennyire szimpatizál velük, és ki az, aki
inkább behúzott nyakkal oson el mellettünk, hátha valami fejen találja.

Első alanyom egy fiatal lány, aki nagy lendülettel próbálta ki a diabolot, és
megütközéssel vette észre, hogy nem megy minden elsőre "Szeretem nézni a
zsonglőröket, bár név szerint csak az ördögbotot ismerem. Még kiskoromban jártam
cirkuszban, és az ottani artistákat imádtam." Fanni szerint elszántsággal
mindent meg lehet tanulni, így nem tartja veszélyesnek a tüzes eszközöket.
"Itthon talán nincs kultúrája ennek a sportnak, már ha nevezhetjük sportnak.
Külföldön mindenképpen, a nagy színpadokon." Fanni leginkább csak furulyázó
néniket lát, kalapozókat nemigen, de ha nagyon tetszik a műsor, akkor a
zsongisoknak dob aprót.

Összefutottam egy igazi szakértővel is, aki kritikus szemmel nézte a kezdők
ügyetlenségét: "Körülbelül három éve ismerem a diabolot, és még pár dolgot, mint a pattlabda, vagy a meteor. A tüzes dolgok érdekelnek, próbáltam is, de nem nekem való." Egyetemistaként nincs sok pénze, de egy mosollyal mindig támogatja a zsonglőröket, bár nem gyakran találkozik velük. "Szerintem a legtöbben úgy gondolják, hogy ez valami játék, amiből középiskolás korára mindenki kiszeret, és nem nagyon figyelnek fel. Máshol nem tudom mi a helyzet, de Kínában biztos többen ismerik"

Az idősebbek után egészen fiatal korosztályt szemeltem ki a bámészkodók közül. A
talpig rózsaszín kislánynak kicsit hosszú volt a zsinór, és a párhuzamos
fogalmával sem volt igazán tisztában, ezek ellenére gyorsan tanult, és tíz perc
után ügyesen bepörgette :-)

Ő most látta először, de tetszett neki. "Olyanokat már láttam bucsuban, akik
tüzet fújnak, de az félelmetes volt. Ez jobban tetszik, mert színesek, és van
rózsaszín is" A malacperselyébe gyűjti az ötforintosokat, de ha nagy lesz, és
lát "diballozókat", ahogy ő mondta, szívesen adna nekik pénzt. Lehet, hogy
az ifjú trónkövetelő áll előttünk? Gyerekek, kezdhetünk félni, jön az utánpótlás.
:-)



Általában a cirkusz fogalmához kötöttek bennünket, és az artistákhoz. Az utóbbit
kevésbé értem, de egy csoport nyugdíjas néni hevesen bizonygatta, hogy mi is
kötéllel produkciózunk, tehát akkor "artista a földön".

Persze az "általában" nem ugyanaz, mint a "mindig". Voltak, akik a
Kaleido star című, népszerű animéből ismerték a diabolot, sőt egy kislány kérte,
hogy "olyan Sora trükköt csináljunk, mikor az égő és hintázó hajó kötelén
lecsúszik egy diaboloval". Sajnos ez még nem szerepel a repertoárunkban, de
igyekszünk behozni a lemaradást. :-)



Egy szimpatikus, gimnazista lány is a japán sorozatból ismerte a diabolot. "Rosetta játszott vele az animében, róla neveztem el a tengerimalacomat is. Ismerem a virágbotot, a yoyo-t, és még pár dolgot, amit csak fura körülírással tudnék meghatározni neked." Imola szerint, ha valaki jól megtanulta az alapokat, akkor nem veszélyes a tűz használata, de biztosan sokan égették le a hajukat kezdőként." Az egyik kereskedelmi csatorna által indított tehetségkutató versenyen is látott zsonglőröket, akik ügyesek voltak, és mégsem kaptak elég szavazatot, ebből is kiindulva úgy gondolja, hogy Japánban, vagy az USA-ban népszerűbb lehet ez az időtöltés. "Sietnem kell a buszomra, de most vettem egy újságot, a visszajárót nektek adom!" A kalapunk (vagy inkább sapkánk?) tartalmát növelve felkapta a táskáját, és elviharzott, mi pedig maradtunk még jó pár órára. Eredményeink a napégette vállak, egy fantasztikus nap, új barátságok "elveszett" zsonglőrökkel, akik eddig egyedül kószáltak, és pár újabb aranyos megszólalás a zsonglőrcuccainkra az amúgy sem rövid lista aljára. :-) A nap végére az egyedi kalapozó-füzethátlap-táblánk ismét valamelyikünk
szobájában kapott helyet a következő péntek délutánig. Addig is vitatkozhatunk arról, hogy "felesleges" vagy
"fölösleges", illetve, hogy kell-e vessző a mosolyogj elé.

Papp Borbála

alias Tuffy