Összegyűjtöttem pár tipikus mondatot amely szép idő esetén parkozó emberek és zsonglőrök között az alábbi esetben: valakik labdákat vagy buzogányokat ritmusra hajigálnak, illetve egyéb zsonglőrjátékkal játszak, bravúroznak, vagy éppenséggel szerencsétlenkednek, valószínűleg elhangzik.


A ZSONGLŐR

„Figyelj…”
„Mindjárt…”
„Most tutira sikerülni fog”

A közönség

„Mi az? Kipróbálhatom?”
„Add már ide!”
„ Persze, ezt én is tudom.”
„Nekem miért nem megy?”



Egy zsonglőr számára alap, hogy a kezdet mindig nehéz, és ez általában akkor is igaz, amikor már nagyon otthon érezzük magunkat ennek a csodálatos sport és szabadidős tevékenység űzésében. A közönség sajnos nem mindig megértő, egyénenként eltérő, hogy kinevetik vagy sajnálják a rontott trükköket. Tény: mindig kitartóan kell gyakorolni, és el kell fogadni, hogy zsonglőr témában csak a szorgalom segítségével tudunk bármilyen eredményt elérni. A jó munka önmaga jutalma itt különösen érvényes, hiszen nagyon hosszú az út a próbateremtől illetve a parktól a színpadig.

A porond és a park között jelentős és lényeges különbségekre szeretném terelni a témát. A zöldövezetben a közönség aktívan vesz részt a „produkcióban”, hiszen ott a zsonglőrök játszanak, gyakorolnak, és ebbe a folyamatba gyakran az éppen arra járók is bekapcsolódhatnak. Megszületik egy interakció, kialakul egy párbeszéd, verbális vagy fizikális módon a zsonglőr kapcsolatba kerül a zsonglőrködni vágyóval. Ez az a helyszín, ahol spontán lehetőség adódik a zsonglőrködés bemutatására társadalom széles rétegei számára, hiszen a városi élet azon tere a zöld övezet, ahová a családosok, az üzletemberek, a hajléktalanok is pihenni, kikapcsolódni járnak.

Ezzel párhuzamosan a cirkusz, színház, kortárs művészeti központok szintén ezt a célt szolgálják. Lényeges különbség, hogy utóbbi esetben nem ingyen, hanem jegyárért juthatunk a megérdemelt kikapcsolódáshoz, ezáltal mi nézők változtatjuk meg a zsonglőr felelősségét produkciójának nívóját illetően. A különleges fénytechnikai elemek, intelligens lámplák, a kosztüm és smink mind segédeszközök, amelyek hangsúlyoznak illetve eltakarnak. Jelentést sugallhatnak, kiemelik a zsonglőrt a közönségből, minden szem rajta, nála a szó. Az előadóművész olyasmit kíván a színpadon prezentálni, amely más által megismételhetetlen, utánozhatatlan, egyedi, mégis szórakoztató illetve tartalmat hordoz. Eme zárt, meghitt térben amely a főszereplő és produkció szimbiózisának az eredménye, a nézőközönség szerepe is korlátozott. Tapsolhatnak ha tetszett, akkor is ha nem. Mindez az aktuálisan érvényes társadalmi normák által is erősen befolyásolt. Porondon szereplő zsonglőrök eseténben a technikai követelmény nagyon magas. Mesteri szintű zsonglőrködés mellett gyakran háttérbe szorulhat a tartalom. Ez az új cirkuszi előadásokra már nem minden esetben igaz, mégis unikumnak bizonyul amikor sikeres a tartalom ötvözete a fent említett alapkövetelménnyel.
A zsonglőrök, artisták, helyszínenként minőségben és színvonalban mást közvetítenek, adott időkereten belül adott térben kénytelenek mozogni, minimális rugalmasságot sem engedhetnek meg maguknak az elkészített attrakciót tekintve, és még ez sem garancia a bakimentes, sikeres számhoz. Itt lenne tehát a határ, amitől valaki előadó művésszé válik, hiszen képes technikailag kivitelezni a szakma illetve egyéb kultúrkörök számára is élvezhető és leginkább interpretálható vizuális prezentációt, amely tartalmat, a néző számára üzenetet hordoz. Az üzenet illetve a közönséggel alkotott interakció lehet semleges, provokáló esetleg bizarr, a lényeg, hogy legyen.

Miként képes valaki tartalmat csempészni a dobálásba, tárgymanipulációba?

Ezt itt egy példával tudom szemléltetni. Matthias Romir: Pinball Paranoia . A Magyarországon is ismert német zsonglőr 2007-ben bemutatott száma egy kalap, egy labda és egy szemüvegkeret mindenféle kreatív mozgatásával, ejtésével nem a hagyományos zsonglőr szám, hanem egy igazi virtuóz darab. Hangulata mint egy trilleré, mégis humoros. A zene és a smink is sötét,komor,már már borús, amelyet viccessen ellensúlyoz, hogy ingben, nyakkendőben lép színre és fehér jégeralsóban. Mindezt követi egy olyan játék, amely lenyűgöző, aprólékossan kidolgozott, jól felépített és kíméletlenül precíz.
2008-as Szigeten Budapesten is látható lesz.
Nem a követendő példát szeretném hirdetni, hanem felhívnám a figyelmet a néző-előadó interakció fontosságára zsonglőr berkekben is. Fontos, hogy még színpadra állás előtt tudjuk, hogyan fogjuk ezt megtenni. A parkban, ahol közvetlen a kapcsolat, mivel nincs egy színpad, amely kiemelhetne a tömegből. Az eszközhasználat a határépítő, a koncentráció és a mozgás amelyet esetleg megnéznek az arra járók.
.
Összefoglalva a jó dramaturgia az amely következetessé, érthetővé és követhetővé teheti esetenként a zsonglőr számokat is, ezáltal tartalmat nyernek, a közönséghez szólóvá válhatnak a legbonyolultabb trükkök is. Történet, erős koncentráció, csoportos szám esetén a szereplők közötti interakció. A három dolog, amelynek akár egyenkénti tudatosításával erősíthetjük, csiszolhatjuk természetesen csak a zsonglőr technikánk tökéletesítése után színpadi kiállásunkat is akár.


A.K.
2008.05.02.